Államvizsga Wiki
Register
Advertisement

Egyiptom története Zanzi változat

A paleolitikum időszakában már emberi lények is éltek Kelet Afrikában 3 millió évvel ezelőtt.

A neolitikum időszakában megjelenik a földművelés és az állattenyésztés.

Északi terület a Delta vidéke, vagyis Alsó-Egyiptom ettől délre fekvő terület az első kataraktáig (vízesés) Felső-Egyiptom területe. A két terület különböző úton fejlődött.

Északi kultúrák:

  • Fájjum-kultúra (kb. 4500-4000), Merimde-beni-Szalame telep (kb. 6000-4000

Déli kultúrák:

  • Tasza-Badári kultúra. A Badári kultúra már a magasabb egyiptomi kultúra hordozói, akik már egyiptomi nyelvet beszélhettek.

Nagyada I., II. és III. (kb. 4000-3000) Nagadai kultúrák egyre jobban kiterjednek észak felé. Egyiptom viszonylagos elzárkózottságban élt, de kereskedett szomszédjaival. Erős mezopotámiai hatás érte, pl kialakult írása (hieroglif írás) Kr. e. 3000 körül.


Az archaikus kor (3000-2700)[]

Észak és Dél az egyesítés korában (3000 körül) Délen a csatornahálózat tervszerű kialakításával párhuzamosan létrejött a törzsszövetség. Fokozatosan, több lépésben egyesítették, délről az országot. Az egységes állam kialakulásával az írás is megjelent. Narmer volt az első, aki egyesítette az országot, de győzelme időlegesnek bizonyult. - ekkor bontakoztak ki az egyiptomi művészet, vallás és írás jellemző vonásai

Nem tiszta képírást használnak, hanem szó-, szótag- és hangértékű jelek bonyolult rendszerét
Egyszerűbb változat: hieratikus írás
Gyorsírásszerű változat: démonikus írás
(Írás megfejtése 1822, Rosette-kőről, amelyet Napóleon katonái találtak. A kövön V.Ptolemaiosz rendelete (Kr. e. 196) hieroglif, démonikus és görög írással is szerepel)

Az első dinasztia (3000-2780) első uralkodója Ménész volt, aki megalapította Memephiszt. Utódai többször hadakoztak a különböző törzsekkel. Zűrzavaros időszakban egy új dinasztia vette át a hatalmat. A második dinasztia Peribszen nevű uralkodója arról nevezetes, hogy az addigi Hórusz vallással szemben a Széth nevet vette fel, aki Hórusz ellensége volt. Valószínűleg ekkor az ország kettészakadt, de a következő király Haszehem egyesítette újra. A két dinasztia központja Memphisz volt. Szakkarába és Abüdoszba temetkeztek, masztabákba. A Hórusz követés alkalmával a király kétévente tisztségviselői kíséretében végigutazta az országot és számba vette a javakat.


Az óbirodalom (2700-2200)[]

I-VI. dinasztia

  • az egyesült országban az uralkodók, a fáraók hatalma korlátlanná vált
  • az uralkodó a papságra és hivatalnokokra (írnokokra) támaszkodott, a termelőmunkát a közrendű szabadok végezték
  • az egész gazdasági élet irányítását az állam tartotta fenn
  • szerszámok egy része rézből készült, de a kő eszközök a jelentősek
  • az uralkodó rendkívüli hatalma tette lehetővé az Óbirodalomban a piramisok megszületését
Uralkodó hatalmát is reprezentálta
  • túlvilági élet rendkívüli szerepet játszott az egyiptomiak életében, kialakították a mumifikálás technikáját

A harmadik dinasztia legjelentősebb uralkodója Dzsószer, aki centralizálta az államszervezetet és alatta E lenyűgöző fejlődésen ment keresztül, amihez közvetlen beosztottja Imhotep is hozzájárult.

A negyedik dinasztia alatt épültek fel a leghíresebb és legnagyobb piramisok :Kheopsz (Hufu), Khephrén (Hafré), Mükerinosz (Menkauré) piramisai. Ezek Gizába találhatóak elődüktől eltérően. A IV. dinasztiával véget ér az Óbirodalom első szakasza, melyre az abszolút királyi hatalom mellett a gazdasági élet, a földek, a természeti kincsek szigorú állami ellenőrzése jellemző. Folyamatosan a Nap (Ré) kultusz virágzott. A köv. időszakban politikai és gazdasági téren egyaránt fellazulási folyamat figyelhető meg.

Az ötödik dinasztia vége felé az Ozirisz kultusz került előtérbe, a Nap vallással szembefordultak. A királyok piramisokba temetkeztek, de ezek már nem voltak olyan tökéletesek, mint a gizai piramisok. A kerületek (nomosz) és a tisztségviselők befolyása emelkedett a következő évtizedekben, évszázadokban: több hatalmi központ is kialakult.

A VI. dinasztiabeli II. Pepi volt az, aki alatt a birodalom még szilárd volt.


Az első átmeneti kor (2155-2040)[]

VII.-X. dinasztia

A hatodik dinasztia után egy átmeneti kor következetett, ezt az első átmeneti kornak nevezzük, amely a zűrzavar időszaka volt. A nomoszkormányzók vették át a hatalmat saját területeiken. A központi gazdasági irányítás megszűnt, aminek következtében éhínségek és lázadások törtek ki. A vallás is megingott. Az egyesítés újra délről történt, mivel ez a terület biztonságosabb volt és nem kellett külső ellenségtől tartania, így az egységre tudott koncentrálni.


A középbirodalom (2040-1790)[]

XI.-XII. dinasztia

  • óbirodalmat követő átmeneti szétesés után Théba városából kiindulva, a helyi napisten Amon-papságra támaszkodva megerősödött a központi hatalom
  • fáraók hatalma átmenetileg korlátlan maradt, de a papi és hivatalnoki réteget nem tudták teljesen visszaszorítani

A XI. dinasztiabeli II. Mentuhotep volt aki újra egyesítette az országot. Thébát lett a főváros. A XII. dinasztia alatt a birodalom helyzete megszilárdult, Szeszosztrisz nevű fáraók leverték a belső lázadásokat és véget vetettek a nomoszkormányzók hatalmának, amelynek következtében gazdasági virágzás következett.


A második átmeneti kor (1790-1550)[]

XIII-XVII. Dinasztia

A XIII.-XIV. dinasztia alatt az ország egysége megszűnt, a királyi hatalom megingott, és a rabszolgaság jelentősége nőtt. A katonaság jelentett ekkor komoly erőt (nomoszkormányzók eltűntek). Az adminisztráció jól működött. Az állam irányításában a vezéri tisztség döntő szerepű.

XV-XVI. dinasztia korát nevezzük hükszosz kornak. Az egyiptomiak puszták fejedelmeinek (hekau-haszut) nevezték a XV-XVI. dinasztia uralkodóit.

Hükszószok:

  • nem rohammal foglalták el Egyiptomoot, lassan szivárogtak be, míg hatalmi tényezővé váltak
  • Egyiptom és Núbia is hükszosz uralom alá kerül
  • összetételük vitás: több sémi, lehet hurrita, lehet kassú is

Kamosze harcot indított a hükszószok ellen, végül legyőzték őket. A hükszószi hódítás után megszűnt Núbia feletti uralma E-nak, a kapcsolat azonban nem szakadt meg.


Az Újbirodalom (1550-1070)[]

XVIII-XX. dinasztia

  • XVIII. század végén lehanyatlott a központi hatalom külső támadás Palesztina felől, lovas, harci szekerekkel, vasfegyverekkel
  • száz év múlva az őslakók legyőzték támadóikat, Thébából kiindulva létrehozták az Újbirodalmat
  • Közel-Kelettel való érintkezés gyors fellendülést hozott a...
  • földművelés területén:
  • saduf (gémeskútszerű vízemelő szerkezet)
  • Új állatfajok: juh, teve, ló
  • Iparban: vas megjelenése, égetett tégla
  • Társadalom szerkezetében: megnövekedett E. ereje, ezért hódításokba kezdett
  • a harci szekerekkel felszerelkező vezető rétegé lett a fő szerep
  • hadifoglyok ezreit ejtették el, terjedt a rabszolgatartás (de nem a termelésben használták)

A XVIII. dinasztia első királya I. Jahmesz felszabadította az országot és politikailag újjászervezte.

Utóda I. Amenhotep alatt Egyiptom hatalma az Eufráteszig terjed. Utódai alatt E területe egyre bővül délre, jólét honol. Az újbirodalom az egyiptomi nagyhatalom kora: elfoglalták Palesztinát.

Az Amon-papságnak (akiknek központjuk Théba), a hatalmuk egyre nőtt s ez bökte a király szemét.

IV. Amenhotep volt az, aki szakított velük csinos Nofertitvel az oldalán. Felvette az Ehnaton (= aki üdvös Aton számára) nevet. A névcsere Amonról Atonra jelképezte a fordulatot. Fővárost épít: Ahet-Aton (El-Amarna). Aton akárcsak Ré, kezdetben sólyomfejű isten, de aztán korong alakú ábrázolással tűnik fel, amelyből kezek nyúlnak ki, mint napsugarak. Konkrétan Aton a napkorongot jelképező istenség. Tutanhaton volt az, aki aztán újra bevezette Amon tiszteletét, nevét pedig Tutanhamonra változtatta, bár ragaszkodott az Aton-kultuszhoz, de kompromisszumot kellett kötnie.

A XIX. dinasztia II. Ramszesz 1286-ban Quádes-nél megküzdött II. Muwatallis hettita királlyal, de befuccsolt, majd utódával III. Hattusilissel békét kötött. Állama virágzó időszak, erős központi hatalom, belső béke, külpolitikai sikerek. II. Ramszesz alatt lett a legnagyobb kiterjedésű a birodalom.

Az Amon-papság hatalmát nem sikerült megtörni, a gyengülő központi hatalomnak ők adták meg a kegyelemdöfést. Egy Herihor nevű thébai főpap Kr. e 1. szban fellázadt és elszakította Felső Egyiptomot és egy teoretikus államot hozott létre.

XX. dinasztia alatt külső támadások érik E-t: líbiai törzsszövetség + tengeri népek. Bár III. Ramszesz győzött szárazföldön és tengeren is a háborúk kimerítették az országot és a belpolitikai helyzet ingataggá vált.

14-13. sz-ban Egyiptom elvesztette hódításait, fennmaradása is kétségessé vált

  • líbiaiak és tengeri népek a hatalmi tényezők
  • kultúra csökkent, idegen befolyás nőtt
  • korrupció, zűrzavar, szétzilált gazdaság

A következő évszázadokat átvészelte, de a lassú hanyatlást nem lehetett feltartóztatni


Harmadik átmeneti kor (1070-716)[]

(XXI-XXIV. dinasztia)

  • XXI. dinasztia alatt kiegyezés jött létre a hatalom megosztásáról:
  • főpapok elismerték a fáraó főségét, aki ezért nem szólt bele Théba ügyeibe.

Látszólag mindenki elfogadta az Amon-papok tanítását, miszerint az istenség mellett a világi hatalom csak végrehajtó szerv. A dinasztia utolsó évtizedeiben Egyiptom aktív külpolitikát folytatott, ami talán a betelepülő líbiaiakból létrejövő új hadsereg befolyásának jele. Líbiai katonai arisztokrácia, mely átvette az egyiptomi nyelvet és kultúrát, de megőrizte törzsi hagyományait és részben szervezetét erősebbnek bizonyult a királyi háznál.

A líbiaiak kerültek uralomra, így a következő kort líbiai kornak (XXII-XXIV. Dinasztia) nevezzük.

A XII. dinasztiabeli I. Sesonknak Salamon a zsidó király volt nagy ellenfele, akivel szemben támogatta Jerobeámot, később Izrael királya lett, miután az ország kettészakadt, Izraelre és Júdára. Ezek a dinasztiák egymással párhuzamosan uralkodtak. A líbiai kormányzat csődbe jutott, Kr. e. 8. sz-ban széthullott és nagyobb helyi hatalmasságok is önálló politikát kezdtek folytatni, még királyi címet is vettek fel.


Későkor (716-332)[]

XXV-XXXI. dinasztia

Egyiptom anarchiába süllyedt így könnyű zsákmánynak ígérkezett a hódítók számára.

Napata Birodalom= etióp uralom (területük ténylegesen a mai Szudán területe) XXV. dinasztia hajdani primitív törzsi szervezet összefogása és centralizálása nyomán jött létre. Kasta első fejedelem, aki felvette „Felső és Alsó E. királya” címet. Amikor Sabaka lett a napatai király többé nem hallunk a többi dinasztiáról. Tekintélyes államot hozott létre. Az uralkodók régi fáraók módjára viselkedtek, magukévá tették az egyiptomi kultúrát, vallási hagyományokat, nyelvet, hieroglifákat haszn., piramisokat emeltek maguknak Szudánban. Főváros: Théba. Állandóan harcolnak az asszírokkal.


A szaiszi kor (664-525)[]

XXVI. dinasztia északon Asszíriai kegyéből újra szaiszi fejedelemség volt a hatalmi központ, melyhez Memphisz és Athribisz is tartozott. Erősen széttagolt voltak.

I. Pszammetiken

  • egyezségre jutott más fejedelemségekkel
  • teljes függetlenséget visszaszerezte
  • egyike az egyiptomi állam újraalapítójának. Az egyesítés azonban most északról indult ki, ugyanis a Delta-vidék az Óbirodalom óta mind nagyobb politikai jelentőségre tett szert, fejlődő államokkal tartott kapcsolatok által (Lüdia és gr poliszok).

A belsőleg stabil E. újra nagyhatalmi politikát kezdett folytatni, de a babilóniaiak és a médek hatalma azonban fenyegetést jelentett.

Apriész alatt Jósiás, Júdea királya a fáraó ellen vonult a megiddói ütközetben az egyiptomiak győztek és vazallusukká tették

Amaszisz a görög városállamokkal jó viszony fenntartására törekedett, határozottabb görögbarát politikát folytatott, mint elődei és szövetségi rendszert épített ki Lüdiával, Babiloniával az asszírok ellen. Ciprust is megszerezte.

Egyiptom és az Akhaimenida Birodalom a szaiszi uralkodók Egyiptomának finito

XXVII. dinasztia (525-404) - Kambüszészt nagyon utálták az egyiptomiak, főleg hogy megölte szegény Ápisz bikát és a papság bevételeit is megnyirbálta, de jött Dareiosz (522-486) aki fejlesztette az o. gazdasági életét és kibékült a papsággal. 490 a maratoni csata után felkelés tört ki E-ban is. Xerxész (486-465) azonban megszilárdított újra a perzsa hatalmat E-ben, de újra ellenséges a viszony a papsággal. A Deltált pedig felkelők visszafoglalták. I. Artaxerxész (465-424) alatt pedig athéniak jöttek segíteni az egyiptomi felkelőknek és É-E-ból kiűzték a perzsákat.

XXVIII. dinasztia (404-399)- 404-es lázadásvezetője Amürtaiosznak hívták a mozgalom egész Egyiptomot felszabadította (ő az egyetlen tagja a dinasztiának)

XXIX. dinasztia (399-380) alatt az Antalkidasz féle béke után (386) E szövetségesek nélkül maradt, de 385-383 között vívott háború E győzelmével végződött.

XXX. dinasztia (380-342) alatt béke és jólét. A fáraók baráti kapcsolatot tartottak fenn Spártával és Athénnal. A spártai királlyal Agészilaosszal és az athéni Khabrisszal perzsák ellen vonultak Nektaneszbosz (360-342) volt Egyiptom utolsó nemzeti fáraója, aki újra létrehozta az egységet.

XXXI. dinasztia (342-332) III. Artaxerxész Ókhosz 343-ban bosszúhadjáratot indított perzsa rémuralom

Még volt egy Hababas nevű ürge, aki visszafoglalta E-t, de kb. 2 évig tartotta magát majd befuccsolt


Nagy Sándor Egyiptomban[]

  • Sanyi a perzsa birodalom, Szíriai és Fönícia meghódítása után 332-ben betért Egyiptomba is
  • a lakosság felszabadítóként ünnepelte, zarándoklatként tüntette fel tartózkodását
  • megalapította Alexandriát
  • Szíva oázisban isten fia lett, emberfelettivé emelkedett a keleti népek szemében
  • 331-ben lelépett Indiába

Ptolemaida-kor Kr. e. 30-ig

Római-kor Kr. e. 30-tól Kr. u. 395-ig

Bizánci uralom 395-640

Arab foglalás 640

Advertisement